Kecskeméti Arborétum

Az idei első nagyobb hó és ónos eső után meghökkentő látvány fogadta azokat az arborétumlátogatókat, akiknek a reggeli órákban volt alkalmuk a gyűjteményes kertbe jönni: a növények nagy része roskadozott az ólompajzsként rájuk nehezedő nedves hó és jégpáncél alatt. A növények számára ez a legnehezebben elviselhető teher! A hársfákról, török mogyorókról, liliomfákról kisebb ágak törtek le a nagy súly alatt. A kékeslevelű botnád hó alatt is zöldellő állományai is földig hajoltak.

Nagy erőpróba az ilyen időjárás főleg azoknak a növényeknek, melyek eredeti élőhelyén nincs hó, alig van fagy. Ezek genetikailag nem az ilyen időjárási viszontagságokhoz alkalmazkodtak, így a fagy mellett a hónyomás is kárt tehet bennük. Pl. a mediterrán térségből származó fenyők alakja ernyő alakú, nem lucfenyő-szerű, mint hegyvidéki társaiké. A mediterrán fenyők ernyő alakú koronája a hó levezetésére nem alkalmas, könnyen összetörnek egy nagyobb hótömeg alatt, míg a lucfenyő-szerű kúpos alakról könnyen lecsúszik a hó. Az arborétumi (mediterrán származású) tengerparti fenyőről is az elmúlt telek alkalmával és a napokban is a hó miatt letört egy-egy ág. A cédrusok egyáltalán nem károsodtak az idei télen sem a fagy, sem a hónyomás miatt. A cédrusokra egyébként az jellemző, hogy idős korban lesz a koronájuk szétterülő. (Gondoljunk Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus c. festményére.)